Ötbánya

Ötbánya harcos népe!

Hosszú háborúskodásunk a végére ért, Pormeder seregei győzedelmeskedtek a bátor ötbányai légiók felett, bizonyítva hogy a mágia még mindig erősebb tud lenni az acél felett. A mai napon az utolsó légiót, az utolsó katonát is felmorzsolták csapataink, így a város mostantól a Toronyurak közvetlen ellenőrzése alatt áll.

A kereskedelmi karavánok visszafordításra kerülnek, a helyi Mithrill Bank és az Ötök vagyona zárolásra kerül. Minden helyi lakos kitelepítésre kerül az általa választott városba, az elköltözéshez a helyi pormedri haderő minden szükséges támogatást megad. A fosztogatások, lázadások azon nyomban megtorlásra kerülnek a megszálló hadsereg által.

Azonban tisztában vagyunk vele, hogy a szavakkal kifejezhetetlen bűnök nem az ötbányai néptől és a büszke törpéktől származnak, hanem az átkozott Ötöktől, és csakis tőlük. Ezért úgy határoztunk, hogy az Ötökre a legsúlyosabb büntetést mérjük, az ítélet pedig mágia általi halál. A végrehajtást mi magunk fogjuk végezni, Pormederben.

Mi, a kegyes Toronyurak amnesztiát hirdetnek az összes ötbányai lakosnak és klánnak, tekintet nélkül a városban elfoglalt korábbi pozícióra. Biztosítjuk emellett a büntetlenséget és bántatlanságot minden bátor Érkezőnek, aki úgy érzi hogy az életét Pormederben kívánja folytatni.

A lakosságnak fél holdciklusnyi ideje - két hete - van arra hogy elhagyja Ötbányát és közvetlen környékét. A határidő lejárta után elpusztítjuk a várost és mindent ami benne találtatik.

A Toronyurak

…Hallottad? Nem! Nem azt… én is tudom, hogy drágultak az árak a háború miatt… A tojás az egekben, a vajról ne is beszéljünk! De most nem arról. Hanem, hogy milyen nyüzsgés van a Várerődben… Igen, igen. A menekültek. De nem arról beszélek most. Képzeld. Azt hallottam Pretrie-től, tudod, ott lakik az Alkonyháznak nevezett épület mellett, hogy neki mondta a Furgot, aki a Helytartó fő alkesza, hogy házasság lesz! Képzeld! Házasodnak a kormosképűek! Hát nem vicces? Állítólag kettős esküvő lesz. Valami révi bagázs jött ide. De nem csak harcolni, hanem házasodni. Meg képzeld, azt is hallotta Pretrie, hogy Sziklaöbölből is jönnek sötételfek! Meg hogy sok zsoldost is látott. Biztos belépőt fognak szedni! Hahahh! Belépőt! Érted!? Hahahh! Fejadagra! Hahhahh! Nade… félretéve a tréfát. Állítólag valami helyi fejes család tagja házasodik valami révi családtaggal. Hogy ezek mit össze nem kavarnak! Bennfentes bagázs… Pfej… Kíváncsi lennék, mi lenne, ha elmennék a kormos lagzira. Biztos nem lesz olyan, mint a Herpetiáéké, na ott, aztán folyt a mohaser!… Nem feledem soha! És azt hallottad, hogy állítólag Herpetia csalja a férjét a hentessel?!…

Ötbánya klánjai!
Talán fölösleges eme felhívásom, hiszen tudom mindannyian megtesszük ami tőlünk telik.
Ám én mégis kéréssel fordulok hozzátok. Ez a város mindannyiunk otthona, s nem mástól kell várnunk a segítséget, hanem magunknak tenni érte. Sziklaöbölnek meg van a maga baja, őket sem kerülte el a háború szele. Távolrév Pormedert választotta, s kincsekkel csábítja magához a Zöldvölgyet odahagyó klánokat, ezzel is akadályozva Ötbánya győzelmi esélyeit. Akiknek kincsekre fáj a foguk, hát menjenek, s kívánom nekik, hogy megtalálják számításaikat, s ne legyenek később árulás áldozatai. Ám vannak még olyanok, akik igaznak vélik ügyünket, s ha kell vérüket adják Ötbányáért. Had köszöntsem elsőként a Zöldvölgyből megtérő Légiót, s a velük tartó klánokat, és szabad harcosokat kik városunk oldalán lépnek be a háborúba. Reméljük nem csak harctéren, de később egymás szomszédságában élve is hasznára lehetünk majd Ötbányának. A minap a frontvonalon jártam, hol elbeszélgettem az ava Senrod család tagjaival. Bár itt-ott talán nem egyezett véleményünk, ám kezdeményezésüket mindenképpen követendő példának tartom. Magam is arra kérek hát minden Ötbányait segítsék a harcolókat.

Álljon hát itt a kérésem, hogy mit kérek tőletek:

-Még több fegyverforgató kart, kik kardjukkal és pajzsukkal védelmezik Ötbányát.
-Segítsétek az ava Senord család munkáját! Gyógykészítményekre és gyógyítókra egyaránt szükség van a táborban felállított Gyógyítók sátránál.
-Több mágiahasználóra van szükség, hiszen e tekintetben bizony nem állunk olyan jól mint Pormeder, s mind a harctéren, mind a sebesültek ellátásában szükségünk van eme különleges tudomány képviselőire.

Mindezért cserébe mi nem ajánlunk kincseket. Csak vért, és nehéz napokat. S talán egy békésebb jövőt, ahol Ötbánya nem tűnik el a múlt homályában. Nézzetek magatokba! Nem kérünk lehetetlent, csak annyit, hogy tegyetek meg mindent ami tőletek telik, hogy városunk átvészelje ezen vérzivataros időket.

Ötbánya, és mindannyiunk jövőjéért!

Cassius Sayon Raven
A Fekete Unikornis Lovagrend Lovagja és Pusztítója

A corvusi időszámítás 627. évében
A Gnómok havának 20. napján

Vészterhes időben szól az ava Senrod család tisztelettel minden klánvezérhez és tagjaihoz:
A medri söpredék fenyegető felhője előtt összefogásra biztatunk minden klánt. Családunk már most is kicsiny ám odaadó munkát végez mind a harctéren mind a vonalak mögött mint gyógyítók. Szeretnénk egy nagyobb lélegzetvételű összefogásra bíztatni a klánokat. Szeretnénk kérni a tisztelt vezéreket hogy bocsájtsanak a város rendelkezésére gyógyítókat,mágusokat, harcosokat. Az elkövetkezendő napokban családunk tagjai szeretnék meglátogatni az ötbányai klánok vezéreit a megbeszélés érdekében. Hogy együtt egy szervezett seregként indulhassunk meg Pormeder csapatai ellen. Az első csatát elveszítettük, ez talán ráébreszti a klánokat hogy összefogásra van szükség. Kérjük tisztelettel a vezéreket jelezzék nekünk diplomáciai levélben mikor érnek rá egy gyors találkozóra. A hadi táborban a Gyógyító sátornál szinte mindig ott van egy családtag.

Ötbánya népe!
Bár háború kezdete sajnos kedvezőtlenül alakult számunkra, nincs okunk kétségbeesésre.
A rossz hírek mellé, most egy örömteli hírt közlök veletek, mely talán újra reményt és erőt ad nektek a harcok folytatásához.
Vasmarok Tomor, miután hírül vette apjának Vasmarok Zomornak halálát, s a háború kitörését, hazatért a Lomb Légió törpe veteránjaival.
A Zöldvölgyben edződött törpék, és még jó néhány ottani klán és szabad harcos tért meg vele Ötbányára.
A Lomb Légió hazatért, hogy Ötbányáért harcoljanak.
Most megmutathatjuk Pormedernek, hogy nem adjuk ám olyan könnyen magunkat.
A zöldvölgyi khumok után, most a pormederi sakálok is megismerik az igazzy légiósokat.
A légiósokkal kiegészült ötbányai sereg kész folytatni a harcokat, hogy megtoroljuk a sérelmeket, melyeket a sivatagi fajzatok okoztak nekünk.
Fel Ötbánya! Fegyverbe! A háború folytatódik.
Az Igazság a mi oldalunk van.

Csillagsisakos Rnobl,
Ötbánya Hadura

Ötbánya büszke népe!

Az első csatát elvesztettük. Sok jó törpe, sok jó szövetséges veszett oda. Veszteségeink komolyak, ám nem csüggedhet senki fia, nem adhatja fel egyetlen ötbányai sem! Seregeink hamarosan újult erővel roppannak neki az aljas mágusoknak, olyan harcedzett, veterán hadtestekkel kiegészülve, melyek a zöldvölgy körüli csatákban edzették magukat. Hamarorsan a sivatagi varázshasználókat beledöngöljük a sziklába, hogy ott tanulják meg, milyen is az ötbányaiak IGAZI dühe!

Az Ötök

Ötbánya törpéi és klánjai visszavonultak, fel kellett adniuk a frontvonalat egy rövid időre. Sok sebesült és harcképtelen Érkező özönlik vissza a csatatérről, sok munkát adva a város gyógyítóinak és herbalistáinak.

És bár elveszítette Ötbánya ezt a csatát, nem szabad csüggednünk, Honfitársak!
Amit tudtunk, megtettünk, büszkék lehetnünk városunkra és büszkék lehettek magatokra, Ötbánya Népe!

Jelenleg a két város tűzszünetet rendelt el, felfüggesztette a háborús készültséget és visszavonulást rendelt el, hogy rendezzék soraikat. Az utak ismét járhatóak.

Ne csüggedjetek hát bajtársaim a vészben! A háború nem dőlt még el, és tudjátok, hogy sok minden forog kockán!
Előre hát, majd ha ismét hadba vonulunk!

Addig is kérjük a gyógyítóinkat, hogy segítve Ötbánya Harcos Népét, tudásukhoz híven lássák el hős sebesültjeinket.

És utólag megjegyezném, szólva a Nagyrabecsült és Mélyen Tiszelt Ötök Tanácsához is, hogy nem szégyen a segítségkérés más városokból, más klánoktól! Minden harctudású Érkezőre szükség van a frontvonalokon!

Tintás Paceak tollából

Nehezen lehet ugyan eljutni egyik városból a másikba, de immár nincsenek útlezárások.
Ám a háborúk miatt fokozottan ügyelnek a biztonságra, így különböző ellenőrző pontokat állítottak fel Ötbánya törpéi is a város körül. Lassú így a forgalom, hiszen tüzetes átvizsgálásokra lehet számítani, ám ez köznép védelmére is szolgál.

Felhívjuk hát a lakosság figyelmét, legyenek kedvesek együttműködni a kényszer szülte helyzet ideiglenes rendfenntartóival. Kérjük, menleveleiket készítsék elő időben, mielőtt sorra kerülnek, illetve kereskedés esetén árujukat mutassák be az igazoltatóknak, és próbáljanak meg nem nagyon hőbörögni, gondolva arra, maguk mögött is állnak még a sorban!

Figyelem! A megszaporodott rablóbandák ellen javasolt, hogy ne egyedül induljanak útnak, illetve fogadjanak fel maguk mellé vezetőket, avagy csatlakozzanak már meglévő karavánokhoz saját biztonságuk érdekében.

Sajnos sok helyen felütötte fejét a kapzsiság, így ha azt tapasztalják, hogy az átlagos, nagyjából 500 aranyra rugó utazásköltségen felül megpróbálják magukat megvesztegetni ezt-azt ígérve, esetlegesen sok aranyat elkérve plusz terhet róni Önökre, jelentsék azt azonnal az illetékes rendfenntartóknak!

Na, most komolyan. Elkaptak. Rendben. Ide száműztek. Azt is megértem. De most miért kell úton útfélen belémkötni!? Tisztességes útonálló vagyok, nem egy városőrgyilkos, asszonyölő, gyerekmegrontó! Nincs nektek elég bajotok a medriekkel? Törődjetek inkább velük, mint mással. Ha elbuktok, oda a csini kis városotok, meg minden! De tudjátok mit? Segítek. Segítek visszaverni a füstösképű medrieket. Harcolok az oldalatokon. Egy feltétellel! Békén hagytok! Amnesztiát kapok! Nem vadásztok rám, nem kergettek! Ott leszek a falon, meguntam már folyton a börtönből szökdösni, meg megvesztegetni a korrupt őreiteket! Nektek több időtök marad ütni a pormedrit, és eggyel több ember a falakon. Az ellenségem ellensége a barátom. Nem? Na?

Agenis büszke lovagjai, barátaim!

Mióta magam mögött, hagytam Zöldvölgy partjait nem sok hírt hallottam rólatok. Most pedig, hogy kitört a háború a mi földjeinken is, még kevesebbet. Ám remélem, hogy harcotok a számotokra elképzelt mederben halad. Mikor Zöldvölgyben jártam, s az oldalatokon harcoltam, megismertem Agenis gyermekeit. Remek fegyvertársakra és barátokra leltem bennük, bennetek. Akkor ti segítettétek a mi ügyünket. Most ismét erre kérlek benneteket, s csak remélni tudom, hogy módunkban lesz viszonozni azt. Arra kérlek benneteket, ha módotokban áll, harcoljatok ismét a mi oldalunkon Ötbányáért!
Ötbányának szüksége van minden erős karra, mely ügyét támogatja.

Jó magam pedig tudom, hogy az Ageniták személyében nagyszerű Érkezők állnának a mi oldalunkra.
Ismerve a Zöld Pokolt tudom, hogy ezen kérésem talán nem olyan egyszerűen kivitelezhető.
Ám mégis, ha egy mód van rá, kérlek benneteket keljetek útra, hogy Ötbánya is megismerhesse neveteket. Pormeder pedig megtapasztalja Agenis fiainak és lányainak dühét, és lesújtó öklét.
Hiszem ha az Unikornisok és az Ageniták együtt vonulnak hadba, akkor nincs olyan hatalom Corvuson mely megállíthatna bennünket.

Üdvözlettel!

A Lovagi és a személyes barátság fényében,
Cassius Sayon Raven
A Fekete Unikornis Lovagrend Lovagja és Pusztítója

A corvusi időszámítás 627. évében,
A Gnómok havának 1. napján