Ötbánya

“Alig pár hete van túl Ötbánya városa az Orkvonulás havaként emlegetett időszakon.A zöldbőrűek átvonulása jelentős veszteségeket eredményezett volna, ha elérik a város falait, ám a gyors szervezésnek és intézkedésnek hála, Ötbánya nem érzett meg semmit az eseményből. 
A felderítők információ alapján kirajzolódott, lehetséges útvonalakra barikádokat emeltek, lőréseket telepítettek és egy-egy klán tagjait bízták meg az őrködéssel.Ilyen volt a mi csapatunk is, a Szabad Vándorok Szövetségének alakulata , amely 6 főt számlált: Trivine Cherragot, Shodaimet, Derendilt, Fergus mac Rothot, Hregort és jómagamat, Syvyant. 
A csapatot a Gleccserek Völgyébe, a Fagyos Gleccserhez vezényelték.Nem sokszor jártam erre, így ismét lenyűgöztek a meredező jégfalak, szurdokok és óriási sziklák.Ám nem volt idő bámészkodásra, gyorsan kellett cselekedni, hiszen a távolban gomolygó füst minden percben jelezte, hogy az orkok hordája egyre csak közeledik.Először kialakítottunk egy rutin járőrvonalat és időnként váltva egymást tartottuk szemmel a terepet.Először elég egyszerűnek tűnt, ám pár nappal az érkezés után, megjelentek azok, akik miatt veszélybe került Ötbánya.Rengeteg ork vonult a völgyben, ám idővel szétváltak három felé.Az egyik, talán a legnagyobb, egy 70 fős horda indult meg a barikádjaink felé.Eszemben sem volt azt mondani a csapatomnak, hogy kötött alakzatban várjuk őket, hiszen úgy elsöpörtek volna minket, mintha egy lavina zúdúlt volna ránk.Trivinet és az íjászokat felküldtem egy sziklára, hogy onnan küldjék az íjvesszőket az orkokra.Mi a jól bevált vándor harcmodort alkalmaztuk odalent.Megbújtunk a fák sűrűjében, bokrok és sziklák mögött.Shodaime és Fergus az út jobb oldalán, Hregor szemből, míg Derendil és én a bal oldaról fogadtuk a hordát.EKkor már az elővédként kitelepített csapdák és az íjászok együttesen elég szépen megtizedelték az orkokat, akik megzavarodva és őrjöngve rohantak át a képzeletbeli vonalunkon.Ekkor vettünk egy nagy levegőt is beugrottunk a tömegbe, mégnagyobb zavarodottságot kiváltva és jelentős vesztesáégeket okozva a hordának.Ám ez nem mehetett az örökkévalóságig, hiszen túl nagy volt a túlerő, kellett egy ötlet.Ekkor jutott eszembe egy régi mesterem égő bála csapdája, amelyről jó darabig azt hittem, hogy egy ostoba és felesleges trükk és, hogy nincs olyan buta zöldbőrű amelyik belemászna.Így szó szerint behúztuk őket a lángoló területre.Odacsalogattam az orkokat a lángoló terephez és ekkor Derendil, Hregor, Fergus és Shodaime egy előre elrejtett kötél segítségével berántotta az orkokat a lángok közé.A terv bevállt, amelyen kissé meg is lepődtem.Azok az orkok melyek nem lángoltak, fejvesztve fogták menekülőre a dolgot. 
Nem gondoltam volna, hogy komolyabb sérülés nélkül megússzuk ezt a kalandot, de szerencsére Andrak segített rajtunk és megvédett minket. 
Azért kimondhatatlan örömmel tölt el az, hogy ilyen bajtársaim vannak, akik képesek életüket adni barátaikért, klánjukért és városukért.Nem is kívánhatnék ennél jobb gárdát magam mellé.” 

Syvyan(a Szabad Vándorok Szövetségének harcosának és a Medveagyar Kardforgató Raj vezetőjének) beszámolója az orkvonulásról…