Ötbánya

A téli hideg ellenére mozgalmas az élet Ötbánya városában. A várost fenyegető szörnyhordák éppen csak elvonultak, hála a védők önfeláldozó erőfeszítéseinek és bátorságának. Ámde a diadal miatti öröm nem tarthatott sokáig, a lakókat máris újabb veszély fenyegeti. Noha azt túlzásnak tartjuk, hogy a veszedelem egyenrangú lenne az orkcsapatokkal, melyek a barikádokat ostromolták nemrég, az ügyben érintett szülők erről másképp gondolkodnak. A siránkozó anyák, és haragos apák legalább olyan kétségbeesetten híresztelik a családjukkal megesett csúfságot, mintha ismét Ötbánya léte forogna kockán. Panaszos szavuktól hangosak a kocsmák, s a szóbeszéd futótűzként terjed tovább, már a piaci árusok is arról sutyorognak, hogy van egy férfi a városban, ki megannyi lány becsületén ejtett szégyenfoltot. A magát tehetős úriembernek beállító férfi kinézetéről megoszlanak a megkérdezettek véleményei, csak annyit lehet biztosan tudni, hogy elf az illető. Egyébiránt átlagos magasságú, arányos alkatú, vállig érő barna haja van, nincs a külsejében semmi, ami jelentősen kiemelné a hétköznapi, szürke férfiak közül. Ezért is érthetetlen, hogyan csinálja, hogy már legalább tucatnyi naív és jóhiszemű hajadont csábított el, hogy aztán másnap otthagyja őket, új trofeát keresve. Talán mézes-mázos szavakkal, gazdagság, esetleg házasság ígéretével szédítette az ágyába a mit sem sejtő szüzeket, nem tudni. Mindenesetre a megbecstelenített áldozatok egybehangzóan állítják, hogy a szoknyapecér pasas Isair néven mutatkozott be.
Ötbánya szűz leányainak gondviselői! Figyelmetek lankadatlanul kisérje leánygyermeketeket, mert lehet, hogy pont ő lesz a lányos apák rémének következő áldozata!