Ötbánya

Megkérdeztük a Kincseforr Ház úrnőjét - aki szintén gyermeket váró törpe asszony - mi a véleménye az Ötbányai újságban megjelent esetről.

Famma Kincseforr: Meg vagyok döbbenve és sajnos úgy vélem, a szerencsétlen asszony ugyanúgy nem szolgált rá az őt ért támadásra, ahogy a Kincseforr Ház sem a rendszeres rablótámadásra.

- Ugyan, ugyan asszonyom, csak úgy nem szállnak rá senkire…
Famma Kincseforr: Pedig el kell hinnie. Családunk beköltözött, annak rendje és módja szerint letelepedési engedélyt kért, nem foglaltuk el senki barlangját, sőt azt hiszem életet hoztunk Alvárosba. Nem tettünk senki ellen, szerettük volna kialakítani és élni a magunk életét. Úgy látszik manapság bűnnek számít ez Ötbányán.

- Tehát sem szóval, sem tettel nem ártottak senkinek?
Famma Kincseforr: Becsületemre mondom, soha. Természetesen, miután rendszeresen lopni kezdtek minket - hangsúlyozom: napi rendszerességgel a család majd minden tagját… igyekeztünk ellenlépéseket keresni. Én is szeretném tudni miért támadják itt az új telepeseket.

- Nem lehet, hogy valaki attól fél, Önök hatalomra törnek?
Famma Kincseforr: Hatalomra?! Ekkora ostobaságot! Ha Ön most itt ezüsttálcán átnyújtaná nekem az Öt Család egész hatalmát, sőt… ha azt mondaná én lehetnék a törpék istennője, úgy futnék el a másik irányba, ahogy csak bírok. A Kincseforrok köpnek a hatalom minden formájára. Mi csak egyet szeretnénk… otthont, bányát, ünnepségeket, esetleg egy-egy utazást Nyugat felé.

- Hogyan látja, megvalósulhat ez?
Famma Kincseforr: Egyelőre csak remélem, de nem látom. A helyzet az, hogy Ötbányán a tisztességes, békés életet élő törpecsaládokat csak ideig-óráig védelmezi az Öt Család.