Ötbánya

Kincseforr saga
Sziklaének

Komor hajnal nézett le a Kürtőkertre,
fütyülős szél vihar felhőit terelte.
Baljós csend borult a serfőző teremre,
Szikla állt közepén, hallgatag merengve.

Ej, sziklára, ércre, forrongó magmára!
Nézett a sok törpe a gigász sziklára.
Három nap is múlhat, mire összetörjük,
taligára rakva innen kisöpörjük!

S ahogy lenni szokott, összeült a tanács,
fogyott a mohaser, meg a mézeskalács!
Aztán nekiálltak véső, csákány csengett,
sziklát törtek, no meg alvárosi csendet.

Kiürült sok hordó, dolgozott sok kupa,
szorgosan füstölgött törpszájban a pipa,
s láss csodát nagy Corvus, harmadik nap este,
elkopott a szikla, elfogyott a beste!

Dicsőség a Háznak, dicsőség törpének!
Emlékük megőrzi ez a hősi ének!

Lantján elpengette: Vejde Kincseforr, a dalnok