Ötbánya

Mily régen készülök erre a műre, mondhatni zsenge szűzlyány korom óta, azóta hogy meglegyintett a tudomány szele.

A fejünkön viselt szőr fontosságát legkorábban Sám Son legendájában említik. Sám Son a világ legerősebb törpéje volt, reggeli torna helyett sárkányokat ölt meg, s a barlangjukban talált aranyból hatalmas vagyonra tett szert. Erős volt mondom, de esze nem sok volt neki, és azt a keveset is elvesztette, amikor megismerte Delillát, aki bőre színéről kapta nevét, mert sötételf volt a némber. Egy búvópatak partján találkoztak, Lávatorok környékén. Sám Son belehabarodott Delillába, aki addig kedveskedett neki, míg leitatta, elaltatta és álmában levágta a haját. Mármint Delilla Sám Sonnak.
Másnap járni is alig bírt*, ebből is látható, hogy a férfi ereje a szőrzetében van.

Tudományos tény, hogy szakálla az embereknek is van, a többi fajnál nem túl jellemző. Igaz, az orkok is szőrösek, ám őrájuk minden rendszer nélkül szórta ezt az áldását a természet. Az is tény, hogy a törpék szakálla már-már fogalom. Minek is köszönhető ez?

Tudományosan kutattam a témát, hosszú megfigyeléseket végeztem, összehasonlítottam, osztottam, szoroztam és kedves tanítványaim, kedves olvasnitudó népek: a szép szakáll titka a mohaserben keresendő.

Tény:
Az asszonyok már régóta tudják, amikor hajukat sörben mossák, az csillogó, selymes és fényes lesz. A többszáz éves tapasztalaton nincs mit megkérdőjelezni.
Megfigyelés:
Egy törpe ha sert iszik, az előbb utóbb kicsorog, kicsapódik szakállára, s ő ezt a levet bele is törli arcszőrzetébe.
Következtetés:
Aki sok sert iszik és törpe (ez a kettő csaknem elválaszthatatlan), az gyakran átdörzsöli szakállát ezzel a nedűvel, vagyis a szőrzet csillogó, selymes és fényes lesz.

Ápoljuk tehát szakállunkat, igyunk minél több mohasert!

*Más források szerint másnapos volt csupán.