Ötbánya

Minap körbe jártam a város utcáin és ezt a hírt hallottam, szerintem csak idők kérdése és a pletykából valóság válik…

- Az úgy volt kéremészépen, hogy erre járt egy fess úriember ha nem látnék kettőig se tudnám, hogy az fél elf volt biz’ istenemre mondom! Peckes volt, a járása úrimódi. – darálta az öregembe és én csak hallgattam a mondandóját. –

- Igen, mi volt benn olyan különös? – kérdeztem én, aki nyilvánvaló okokból most épp egy kalapot viseltem és a hegyes füleimet is takartam, nehogy megismerjen az apó.-

- Há’ tuggya kérem az, hogy klán toborzóról beszélt épp, egy apró fehérnéppel, asszonya, hogy gnómnak hívták… vagy nem nem is az volt a neve, de gnóm vólt a két szememmel láttam!

- Bizonyára… Milyen klán toborzójáról? - ráhagytam és mosolyogtam a szerencsétlenen-
Milyen klán toborzójáról? – kérdeztem ismét.-

- Ah, iiigen, tisztán emlékszem! A Múlt ösvénye az, aki toboroz! Hejj de be állnék én oda, ugyan is testőr voltam fiatal koromban…

- Vagy úúúgy… - köhögésnek álcázott nevetéssel gurgulázok mellette, az öreg mint testőr ne nevettesen már… - S hogy – hogy s nem nincsenek nekik falragaszaik? Miért nem látni hírdetéseket?

- Óóóó tugggya ám, azé mert ez a titkos fajta, tudja, minden nemesi családnak kell valami testőr szervezet tudja, olyan sötét mesterkedős… meg valami bűbájosokból álló csoport és néhány ledér nőszemély vagy férfi…

- Csakugyan? – meglepett, hogy ennyit hallott már az öreg abból a beszélgetésből, vagy ilyen messzire elér az utca keze? Mindegy, nekem úgy is ez kellett, hogy tudjanak rólunk. Megpöccintettem a kalapom végét, egy aranyat repítettem az öreg markába, s szórakozottan indultam tovább. A mai leközölni valóm már meg is van, egy újabb klán akikről szereztem némi információt. -