Ötbánya

Sokszor méláztam azon, hogy mivel jobb a papír a pergamentekercsnél. Igazából nem tudtam megmondani, ezért kerestem fel Nellen Roedet, a Papírmerítők Firmájának vezetőjét, hátha ő bővebben tud választ adni a kérdéseimre. Meglátogattam a híres-neves Papírmalomban, ahol körbevezetett és mesélt magáról, a klánról és árujukról, a papírról.

Nellen Roed: Tudja, véleményem szerint úgy működik a világ, hogy adunk is és kapunk. Ha ezt csere címszó alatt érjük el, akkor jön létre a kereskedelem. A Firma 120 évvel ezelőtt jött létre, mert egy gnóm rájött, hogy mi hiányzik Corvusról, hogy mi az, amivel továbbfejlesztheti és megkönnyítheti az írnokok, tudósok, kereskedők és lassan az egyszerűbb népek életét. Felfedezte a papírt.

Tintás Paceack: Mesélne arról, hogy hogyan is készül?

Nellen Roed: Természetesen. Mivel Ötbánya hegyein és akörül rengeteg fa és növény található, ezért észszerű volt idetelepíteni a klánt. A hegyről vizet is le tudunk vezetni. Azt egy nagy áztatómedencébe gyűjtjük, és az aprított fát, nádszerű, évelő növényeket abba tesszük, hogy napokon át, hogy ezzel nyerjünk egy különleges anyagot. Különleges fából készült szitára emeljük, majd ezt nagy présekkel összenyomjuk és szárítjuk. Az eljárás különböző mozzanatai miatt nyerhetünk különféle papírokat. Például ha rövidebb ideig áztatunk, durvább papírt kapunk. Ha kevésbé nyomjuk a préssel, akkor vastagabb papírt és így tovább és így tovább…

Tintás Paceack: Miért különlegesebb, mint a régen olyan jól bevált pergamen?

Nellen Roed: Különlegessége talán abban áll, hogy még mindig újdonság. Sokan veszik már lassan természetesnek, hogy ilyen anyag van Corvuson. Pedig nem volt mindig így. A pergamen előállítása lényegesebben macerásabb és egyszerre ne lehet nagy mennyiséget előállítani. Hiszen fog az ember mondjuk egy marhát, kikészíti, annak húsát eladja, és akkor döntse el, hogy viszi kiveretni páncélnak a szűcshöz vagy a cserzőműhelybe, vagy pedig csináljon belőle pergament. És tegyük hozzá, állatból kevesebb van, mint növényből. Egyszerűen gazdaságosabb.

Tintás Paceack: Mióta áll a Firma élén?

Nellen Roed: Óh, már magam sem tudom! Meg van az már jó pár évtizede. Apám is itt dolgozott, az ő nagyapja is. Szóval tüke bányai vagyok, ahogy mondani szokás. De szeretek itt dolgozni, mert a munkásaim jól csinálják, amit kell. Nagyon jól, én meg elégedett vagyok.

Tintás Paceack: Ha jól tudom, akkor terjeszkednek. Mibe fogott bele a firma nem is olyan rég?

Nellen Roed: Jól tudja. Mi béreljük a Fogadó a Halott Helytartóhoz nevezetű kocsmát a Várerődben. Éppen felújítás alatt áll. Sok munka van azzal is, mert eléggé elhanyagolták az idők során. Aztán, ugye, ha már papír, akkor mi vettük át az Ötbányai Hírmondót is. Azonban szomorúan veszem észre, hogy az ötbányaiakat nem érdekli nagyon az újság. Nem jönnek a meghirdetett állásokra. De talán fel tudjuk lendíteni ezzel is.

Tintás Paceack: Hát én kívánok sok szerencsét a klánjuknak és köszönöm a beszélgetést.