Ötbánya

Te hallod, Gyurmusz! Hát ez olyan fura volt. De olyan. Én mán régen láttam ilyetet. Az uram lefeküdt, beverte a napi borát ahogy szokta, aztán meglelte az álom. Úgy horkolt, hogy én meg nem tudtam mit kezdeni magammal. Mondom akkor eszik megint a Cila. Megyek ki a ház elé. Mondom cicc, cicc, Cilaaa… de másodjára már nem hívom, mert szekerek haladnak el mellettem. Gyorsan befogtam a szám és kilestem őket. Szám szerint három szekér volt ám! Te.. ilyen sötét szekereket én.. én még nem is láttam. Igen, este volt. Este meg minden ijesztőbb meg feketébb, tudom én is! De ezek olyan fura szekerek voltak. Koromszínű volt mind. És alakok kísérték őket. Ilyen nagy rongyokban. Mi a neve.. köpeny. Köpenyes alakok. Férfiak vagy nők? Hát mit tudom én! Csuklyájuk is volt. Tisztességes ember viszont nem húz olyat az arcába.. Volt ott szürke, meg szürkébb, hamuszínű meg olyan bogárszínű is. Sötétek voltak.. de amikor az egyik megvakarta a fülét, láttam ám, hogy címer van a ruhára hímezve. Vagy varrva. Gyurmusz én sosem voltam ügyes ebben, tudod jól. És én felismertem ám azt a jelet! Úgy ám, amikor a Tücike fia jött haza Révből. Ő mesélt az ottani katonák jelvényeiről. Hát ez olyan volt. Ez egy valóóságos szibólum volt. Szimbólum? Nah, mindegy.. Ezek nem ötbányai népek voltak, azt elhiheted. Sötét, távolrévi kapuőrök. Vagy városőrök, nah. Nem tudom mit kerestek itt. De semmi jót. Jót, itt már évek óta csak a bolondok keresnek, de hisz tudod, mi erről a véleményem..
Fegyvereik biztosan voltak. Sok. Csillogtak kardok, ahogy léptek. Fegyverből bezzeg mindig meg lehetett élni. Katonák voltak elhiheted nekem. Nem hiába lakom már évek óta a Halott helytartó mellett! Láttam én már sokféle karón sokféle varjút! Mert abba a fogadóba oda vette be magát ez a sötét sereg. Katonák, harcosok, lehet hogy zsoldosok.. bár nem tudom ugyan ki fizetne ma a vérontásért. De erről nem beszélünk. A tudodkiről. Aztán hányan voltak.. hát.. én nem tudom. Sokan. Tíznél többen. Száznál talán kevesebben. Nem tudom.. akkor jött oda végre az a mihaszna kandúr, Cila, úgyhogy gyorsan ölbe kaptam és bevittem. Aznap bent vacsorázott, az uramtól kaptam is ezért hajnalban. Nem állhatja a macskaszőrt tudod.. de az biztos, hogy én ezentúl jobban fogok figyelni ezekre a címeres alakokra! Sötét a ruhájuk mondom. Magas, alacsony, minden van! Meséld ezt el szépen az uradnak.. meg annak a zöldfülű Kelének is. A fiatalok mindig fogékonyak erre aztán rossz társaságba ne kerüljön!