Ötbánya

A város törpe és nem törpe lakossága között kocsmáról kocsmára másként előadva terjed a hír.

Hallottátok? Megnyuvasztottak pár homokzabálót! Nem tudni ki volt az, de a fejeket reggel póznákra tűzve találták meg. Mocskos kutyák megérdemelték. A nagyapámat még csak lávába se tehettük miattuk. Nem tudni ki kapta el, őket, de azt beszélik nagyon gyászos arccal takarodtak vissza a medriek, miután meglátták őket. Vajon ki lehetett az? Ha tudnám…

A városőrséget nem hívták be, mer maguk közt akarják intézni. De azér ismerek párat az ottaniak közű. Az öregnek néha csurran-cseppen valami. Azt mondták, egy bótot támadtak meg, oszt mikor jött az őrjárat, mindet elintézték. De a bótos megmaradt, csak megzavarodott. Mer hogy alacsony, mágusdémonokró’ beszél, akik könnyedén legyűrték az őröke’. Nem lehettek törpék, mer a mágia medriek trükkje, mi rá nem szorulunk. Mondjuk a testeke gyorsan elvitté, szóval nem tudni mi lelte azoka’ a medrieke’. Szóva’ lehet, hogy maguk között akarta’ elintézni valamit. Vagy ez is valami révi dolog. Sose tudni mit akarnak. De az esetre visszatérve, azt is mondták, hogy a boltbó pár üvegen kívű nem tűnt el semmi, azokat meg megtalálták az utcán, némelyiket darabokban. Miféle démon hajigá üvegeket? Valami más van itte, érzem a csontomban. Jobb lesz ha felkészülünk mer csúnya idők jöhetnek!