Ötbánya

A helyi italmérők egyikében ült, fehérre vált arccal és remegő kézzel. Nem is igen nyúlt italához, a vele átellenben ülő pedig már kezdte elveszíteni türelmét, hogy bármi érdemlegeset megtudjon a kései órán, ráadásul egy olyan helyen, amit nem is szívlel.
- Démon. Az a nő egy démon… - A fiatal írnok reszketeg szavai éles pengeként hasítottak a csendbe, noha az ivóban épp öklöző versenyt rendeztek a helybéliek. A sarokban ülő, két alakról mégsem vettek tudomást.
- Mit akar ez jelenteni? - Firtatta az a másik, aki pennával és egy ív pergamennel készült a beszélgetésre.
- Nem tudom. A semmiből bukkant elő, és azóta megmérgezték Rozsdafog Gozar urat, Vasmarok hadparancsnok pedig eltűnt. Én… Az Apostol sem ismeri a nőt. Ki ő? - A serényen jegyzetelőtől várt választ, de ugyanannyit tudott amaz is csak válaszolni a kérdésre, mint az írnok. Vállát vonta, arcán a ráncokat a kétely rántotta sűrű redőkbe.
- Folytassa, mit tud még?
És a fiatal írnok folytatta…