Pletyka
- on 03.08.10
- Pletykák
- Elnézést uram segítene?
*Szól egy visszafogott külsejű férfi a felváros fő utcáján haladó egyik törpéhez.*
- Hogynö segítenők. Mi a baja kendnek?
- Keresném törpeuram az Ezüst kúria nevű épületet. Tudja úgy hallottam, hogy van ott valami féle ispotály ahol a sebesülteket ellátják. Na meg egy régi ismerősöm is ott tanyázhat. A neve Calanthil.
*Nyílik meg a férfi a rokonszenves Nagrionnak, mivel úgy érzi, megbízhat a nagydarab jókedvű egyénben.*
-No kend jó törpét állított mög. Pont arra megyök én is, mivel ott vagyok kovács. Calanthilt meg ismöröm én is. Jó gyerök az, na mög hogy tud lőnni.Mindög én csinálom neki a vesszőit. Na mindögy majd beszél vele maga is. A sebét mög ellátják a gyógyítók, mivel szép számmal akadnak nálunk azok is. Hamarosan megnyílik az ispotályunk . Maga löhöt az első aki kipróbálja.
*Kacsint egyet az idős törpe.*
-No akkó jöjjön vezetem az úton.
*Húzza ki magát a kovács, majd előkapja tajtékpipáját és elindul Remény Őrizői szállása felé maga mellett az idegennel.
*Egy éjszaka a vásártér egyik bódéja mellett sétálgatva egy vándor motyog maga elég. Szavai érthetetlenek és összefüggéstelenek. Közelebb érve tisztulnak e hangok és mikor mellé értem elkeseredett arccal rám néz és mondani kezdi:*
-A Törpe légió elbízta magát és nem tudom elhinni, hogy tudják feledni régi dicső harcosainak neveit kik vérük és életük adták, hogy az utánuk következő generáció békében élhessen.
*Megálltam, s meglepődve kérdeztem őt*
-Na de dicső vándor nem fiatal maga ahhoz, hogy ezeket ily magabiztosan állítsa?
-Biztos, hogy ezen szavak mögött nincs dac, sem rágalom?
*A vándor meglepődött arccal haraggal szemében válaszol.
-Abban igaza van, hogy nem vagyok idős és személyesen nem voltam e csaták hevében, de jó néhány barátom apja, az én nagybátyám is és még sokan életüket vesztették e városért ahol most mi vagyunk.
*Szeme fakul, feláll, közelebb lép és nyugodt hangon beszél tovább*
-De kérdem én tőled ifjú, látsz-e itt egyetlen emlékművet is azoknak a harcosoknak dicsőségére állítva kik bármikor is feláldozták magukat? Ne gondolkozz sokáig, segítek. NEM!
*Feszélyezve érzem magam, kezem a köpenyem alá dugom és megmarkolom tőröm, nem harcra készülök hanem a legrosszabbra.*
-Mondja vándor? Ha maga ennyire nem szereti e város “urait” akkor miért van itt?
*Ásít egyet, kicsit távolodik és folytatja monológját.*
-Információért jöttem ide. Amint megkapom tovább állok. Egy tanácsot ha jót akarsz magadnak fogadj el. Ne maradj sokáig e város falai mögött, amint lehetőség adódik rá menj innen. Itt még sok meglepetés fogja érni a helyieket és senki nem hiszi még el, de Távolrév az övék lesz, és a Törpe légió pusztulni fog.
*Meglepődött arccal, s sebesen kérdeznek.*
-Kikre gondol mikor azt mondta “övék lesz”?
*Elfordult tőlem, indulásra készül de még mielőtt egyet is lépne még egy mondatot magabiztos hangon mond nekem*
-Ha elhiszed elhiszed, a te dolgod. Nem mondok többet, már így is többet mondtam mint akartam. Menj utadra és fogadd meg mit az imént mondtam.
*Elindult a sötétségbe. Nem mentem utána. Kicsit érdekes volt ez a beszélgetés még át kell gondolnom. Nagyon furcsa, hogy egy este ennyi mindent hallani e két városról…*