Ötbánya

..Minden a jó nyersanyag kiválasztásán múlik. Ha a fegyver megérdemli, a hozzá való fémet maga a kovács kutatja föl, és vájja ki a hegy gyomrából. A legnagyobbak akár ízről is megmondják, mennyire tiszta érccel van dolguk, mások a legeldugottabb telér zizzenését is meghallják.
Ezt követi a nagy mesterségbeli tudást kívánó olvasztás. A nyersfémből titkos eljárásokkal nyerik ki a megfelelő finomságú acélt, adják hozzá a tulajdonságait tovább javító ötvözőket és más anyagokat. Néha a fegyver leendő gazdájának is ott kell lennie, szentesítse a születendő kapcsot közte, és majdani társa között. Ha a fegyver meghatározott személynek készül, ilyesmi gyakran előfordul a munka folyamán. A mester ismerje ne csak a fémet, de a harcost is!
A következő lépés a tulajdonképpeni kovácsolás. Eleinte csak néhány szertartásos kalapácsütés éri a munkadarabot. A vas edzése és alakítása egyszerre kíván figyelmet és komoly testi erőt. Egy hibás mozdulat, pontatlan kalapácsütés is elég lehet, hogy a kovács inkább beolvassza a készülő fegyvert, mintsem kontármunkát adjon ki a kezéből.
Úgy tartják, egy törpe kovács akkor válik igazi mesterré, ha inasévei végén sikerrel patkol meg egy kikelni készülő sárkánytojást. Sem üres hely, sem repedés nem maradhat a héjon, máskülönben a fenevad kiszabadul. Ha ennek ellenére a sárkány kikel, nehéz lesz az inasnak lemosni a nevéről a szégyent.
Végezetül, igaz a mondás, miszerint: egy kovács - nem kovács, két kovács - fél kovács, három kovács - kovács. Egy tartja, egy üti, egy nézi. Mohaserrel a kezében..