Ötbánya

Szikla tartsa, érc éltesse, katlan tüze melegítse! Szabad ez a hely, kérem? Pompás, akkor bé is telepedek az ülésbe. Ejj de magos ez a szék, legalábbis egy magamfajta törpének… Mohasert kérek, de rögvest annyi korsóban, mennyit csak meg bír egyszerre fogni kezeivel! Derék. Jó nagy markai vannak kegyednek, nekem meg szerencsém, mert hat alatt sértésnek is venném! No, egészségére! Meghívhatom egyre? Vagy úgy, hogy munkában nem lehet… Akkor csak tartsa meg az árát borravalónak, aztán iszik egyet az egészségemre, ha már engedélyezett! Vagy “sörrevalónak”, mégiscsak a ser nagyhatalma vagyunk, mást inni sem érdemes az életben, nem igaz? Még be sem mutatkoztam: Boltvájó Thorek a becsületes nevem, hivatásként meg bírok kőfaragói tudományokat! Örvendek, drágalátos csapláros tündérem! Hogy honnan a nevem? Leginkább atyámtól, az övé meg a sajátjától… Értem én, csak tréfázok, meg ne sértődjön, kedves! Szóval, úgy kapták felmenőim a megnevezésüket, hogy boltíveket vájtak ki, sziklából, remekded járatokat alkotva. Ennyi. Rövid történet, és nem is annyira meglepő a népemet illetően, nem de? Igaz, s erre inni kell, mint minden törpe igazságra! Ez el is fogyott, jöhet tehát a második… Hol is tartottam? Úgy van! Szóval, most is dologban járok, mert valami papírost nyomott kezembe az a nagy hasú Vésős Gordin, s azt mondta, jó munkáról írnak benne. Ezt itt, ni, valami hírtekercs ‘Öbölből, a hajósok városából! Tud olvasni, virágom? Remek, akkor tegye meg, és hangosan, ha kérhetem, én meg közben nekikezdhetek a harmadik korsómnak… Megvallom, a látásom már megromlott, nem tegnap ittam meg az első gyomorkeserűmet, meg aztán, jobb szeretem a rúnákat, s azokat is inkább csak kivésni, mintsem olvasni. Kezdjünk is bele a versenyfutásba, ki ér előbb a szavak, avagy a serhab végére!

[…]

Ne búsuljon, még Hordóhas Bomdur is elismeri, ebben a számban verhetetlen vagyok! Épp a szám, meg a torkom miatt, mibe beleférne a Kristály-patak is, ha folyna benne víz helyett ser, ehhe… Tessék egy kevéske arany, vigaszdíj gyanánt, mert hosszú volt az az írás, belátom, nekem meg rövid a táv, pusztán négy korsóval! Szóval… Ha jól vettem ki a meghangosított szavakból, valamit építenének azok a Szellentő Lovagok. Oh, nem az, Szellemlovagok lesznek ezek az urak, hol is az eszem!? Ugye nem hallotta meg senki tévedésemet? Akkor jó, megnyugodhatok… Az viszont derék részükről, hogy elismerik: kőhöz törpe kell. Bár a fémhöz is, kovács ha túl magas, béveri fejét a szemöldökfába! Erre is inni kell, aranyszabály ez, csak már nincs mit… Töltse újra a korsókat, kedves, el se kell lögybölni őket! Egészségemre, most az enyémre, úgyis romlik el minden télen! Ejj, de jól esik, a hetedik mindig a kedvencem… De hogy szavam ne feledjem, ott tartottam, hogy valami tornyot húznak fel. Olyat még úgysem építettem… Szerintem felcsapok oda munkásnak, ha jól meg is fizetnek, meg jól tartanak, mint ígérik! Miért is ne? Nem mulasztanám el három mithrillért sem, hogy lássam a kevély Darek Mora képét, az öbli Kőművesek Céhéből, mit szólnak, ha mi visszük el a munkát előlük! Szólok is a többieknek, kezdve Bomdurral, hogy munka s móka ígérkezik, még ha utaznunk is kell érte. S mint írják, az Ötbányai utat védi majd ez a bástyaféle, illő tehát, hogy kezünk s vésőnk nyomát rajta hagyjuk, s rólunk is megemlékezzenek majd, midőn felépül. Megyek is rögvest, de azért sert mégsem hagyhatok pocsékul, előbb tehát, még felhajtom ezt a kettőt…