- Mondom, hogy így vót!
- Te biztosan ittál!
- Nem, az maj csak most gyün, előbb ezt elmagyarázom, mer utána nem hiszed el.
- Naaneee, én ezt már most sem hiszem el!
- Várjá, elmondom újra. Szóval, az úgy vót, hogy aszongya nekem az asszony, hozzak neki fát az erdőrő. Erre én rászólok, eriggyen mán, hun van még a tél?! De ez csak mongya, csak mongya, nekem meg mán a fejem is zúg! Jobbnak láttam indúni. Felkaptam a fejszét, oszt mehettem az erdőbe, mer neki fa köll! Há hallottá te mán ilyet?
- Ezt elhiszem öregem, a többit mondatta veled az a megzavarodott elméd.
- Akkó mondom tovább. Ott vagyok mán a fák között, ki is vágtam mán egy méretesebb darabot, amikó mit hallok? Egy sikolyt hallottam! De az a sikoly ólyan vót, mintha a túlvilág egy kísértete járt vóna arra! Felállt tőle a szőr a hátamon! Biztos vótam benne, hogy ez egy nőszemély, ahogy abba is, hogy nem örömibe sikongat így. Nagyón nem tetszett ez nekem pajtikám! Kezembe vót a fejsze, gondótam egyet, oszt elindultam arra, amerrő a hangot hallottam. Lassan értem oda, de akkó mán azt kívántam, bárcsak el se indútam volna. Valami feküdt a Rév felé vezető út főgyén. Nézem-nézem, csak nem mozdúl. Gondótam megin egyet, tettem pár lépést, tudod, ki akartam menni a fák közű. Messze vót az a valami, oszt én meg nem tudtam, hogy a sikoltozó-e, vagy valami állat, de úgy láttam, hogy valamik kifelé meredeznek belőle. Na egybő megálltam, oszt lapítottam, mint gwuffcitrom a fűbe.
- Nem a fűben van az a gwuffcitrom, hanem a fejedben, ész helyett!
- Várjá mán, még nincs vége! Pont két gwuffot látok begyünni a képbe, az egyiken egy férfi ül, és mi van a kezébe? Íj, meg nyíl! És micsinál? Lassan halad ahho az izéhö a földön. Na nekem egybő leesett, hogy a meredező dógokat nem csak odaképzeltem, azok bizony nyílvesszők vótak! Kettő legalább! Az egyik férfi mondhatott valamit a másik férfinek, akinek a gwuffja úgy nézett ki, mintha mászkáló doboz lenne fémbő. Nem tom, mit beszétek, nem hallottam semmit, közelebb menni meg hülye lettem vóna. DE láttam, amit láttam! Az első férfi leszáll, megnézi a földön fekvőt, a második is leszáll, odamegy, oszt az meg elkezdi csapkodni a fődet. Aztán meg mán tényleg olyat láttam, amitő majd’összecsinátam magamat! A csapkodós alak felemeli a fődrő a valamit, és mi az? Egy ember! Egy nő, a hosszú hajábó, ruháibó ítélve. De ekkó még nem értettem mindent, csak ez útán világósodtam meg. Feltette őt a gwuffjára, gondolom, nem akart nyomokat hagyni, de legalábbis tetemet biztósan nem. Aztán valamit észrevett az egyik a fődön, a másik felemelte, én meg látom, hogy megcsillan. Ekkó má nem is figyeltem tovább a dógokat, csak lapútam, mer má értettem mindent.
- És mi az a minden, amit te értettél? Mert én semmit sem értek ebből az egészből, amit itt összezagyválsz.
- Jáj, hát figyeljé má! Hallom a sikólyt, odamegyek, a fődön van egy nőszemély nyílvesszőkkel a hátába, megjelenik két alak, oszt az egyikné pont van íj, meg nyíl, meg minden! Megvizsgálják a nőt, és az egyik elkezdi a fődet csapkodni, majd egy kis valami megcsillan… érted má?! Ezek megőték a nőt, aztán ki is akarták rabóni, annak viszont nem vót semmilye, ezé csapkodta a fickó a fődet, de aztán meg mégiscsak tanátak valami csillogót!
- Szóval azt mondod, hogy ők ölték meg?
- Azt há! Világos… pedig… nem úgy néztek ki, mint akik rászorúnának, az egyiknek mondom olyan vót a gwuffja, mint amit szőr helyett fém borít. Biztos, hogy valami harci úr vót, sőt! Lovag, oszt így gyakorótak, vagy csak únatkóztak, oszt ezt a foglalatosságot tanáták ki! Én mondóm, az ilyen páncélos fajzatoknak semmi se szent!